Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Kritika az „…And We Trust” című második lemezünkről	Fémforgács internetes újság	2011.06.24. 11:30
A debreceni zenekar még 2000-ben alakult Autumn néven, 2004-ben On The Verge Of Existence címmel jelent meg első nagylemezük a Nail Records gondozásában. Időközben koncerteztek, megfordultak külföldön is, aztán jöttek a tagcserék és úgy döntöttek, hogyYourself néven folytatják tovább.  Az Autumn-hoz volt szerencsém egy közös fellépés alkalmával, akkor komor doom/death metalban utaztak, nagyjából a korai Anathema, a My Dying Bride és a Theatre Of Tragedy csapásvonalán, na de lássuk a nemrég szerzői kiadásban megjelent, illetve a világhálón közzétett …And We Trust című Yourself bemutatkozást. Nos, amit ezen a lemezen hallok, az már tényleg nem az az irány, amit anno az Autumnképviselt: energikus dalok, fülbemászó gitárdallamok, dallamos ének és hörgés/üvöltés váltakozása hallható itt. Leginkább az Amorphis zseniális Elegy lemezének hangulatvilágával tudok párhuzamot vonni a Yourself tekintetében, de eszembe jutnak olyan bandák is, mint például az Opeth vagy a Katatonia. Rögtön a nyitó címadó dal hatásos kezdése után az energikus dallamos ének nyújt kellemes meglepetést, és ez nem sokat változik a tíz dalt végighallgatva; értsd: szinte végig tartják a srácok a színvonalat, nem jellemző az üresjárat. Még az I Wanted And I Was elektrós kezdése is simán belefér, sőt színesíti a szintetizátor hangszíneinek palettáját. Az Anthem című tételnél gondoltam először, hogy ez egy kicsit sok: ilyen jó énektémák mellett nem éreztem hiányát egy instrumentális tételnek - vagy a lemez végére hagytam volna -, a sokadik hallgatásnál viszont már megbarátkoztam vele. Aztán egyből folytatta a sort a Sounds Of The Fear és a My Existence páros, melyekkel visszavettek a tempóból. Le is ült kicsit a lemez, de szerencsére a Crying Out Child-dal belecsaptak újra, visszatért a lendület, a hév, ami a lemez első felénél egyből megszerettette velem a csapatot. Utóbbi tételnél melodic death témákkal operálnak, de szerény véleményem szerint ez is jól áll nekik. A hangzásra sem lehet okunk panaszra. Hazai viszonylatban egy debüt megszólalásának legalább ilyennek kellene lennie. Igaz, nincs agyonpolírozva, de a hallgathatóság szempontjából teljesen korrekt hangzású lemezt tett le az asztalra a banda. Időközben egy gitáros maradt a zenekarban Sándor Mihály személyében, így az elkövetkezendő fellépésekre biztosan új hangszereléssel áll ki a csapat – okosan meg is oldható a dolog… Kíváncsian várom! Összegezve: nagyszerű témák sorjáznak itt, nagyon okosan és színvonalasan felépített dalok képezik a lemezt, nem az átlagos bevezetés – verze – refrén – verze – refrén – refrén sablonba szorította a debreceni brigád a számokat. Hallhatóan a hangszerelésre is odafigyeltek, nagyon finom megoldásokkal pakolták tele a lemezt.  Erősen ajánlom mindenkinek! Élvezet hallgatni! Sok sikert, Yourself! Tovább…

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk